7.Fejezet

Majd egyszer csak arra eszméltem fel, hogy 11 óra múlott és gondoltam akkor ideje indulni.
Amikor hirtelen odanyújtotta valaki a kezét.
-Szia.-Köszönt.-Boti vagyok.-És felhúzott az egyik szikláról.
-Szia én meg Elena.
-Mit csinálsz ilyen későn itt?-Érdeklődött.
-Ohh semmi különöset, csak kijöttem, gondolkodni, de már megyek is.
-Elkísérhetlek?
-Persze.
Hazáig egy csomót beszélgettünk, meg minden megbeszéltük, hogy majd találkozunk valamikor, meg volt egy rövid telószám csere és mentem is be aludni vagyis mentem volna.
-Khmm.-Köhintett valaki.
-Mivan?-Kérdeztem unottan.
-Beszélnünk kéne.
-Balázs, hagyjál békén! Nem érdekelsz, azt se tudom min akadtál ki, de nem is érdekel.
-Hadd magyarázzam meg.
-Nem kell magyarázkodni! Nem akarom hallani.-Mondtam ki egyszerűen.-Na várj mégiscsak hallani akarom.-Döntöttem hirtelen.
- Na szóval... azon a látványon akadtam ki ami reggel fogadott.
-Ahha, ennyi?
- Nagyjából.
-Ok, sziaa.-És indultam felfelé.
-Ennyi? Nem is reagálsz erre?
-Mondtam ok, sziaaaa.-Egyszerűen nem akartam többet reagálni. És lefeküdtem aludni.

-Jóóóóóó reggelt!!-Üvöltötte valaki.
-Maradjáá' má'!-Kiabáltam.
-El! El!-Kiabálta Reni.-Gyorsan öltözz!
-Miért?-Kérdeztem kómásan.
-Peti kórházba van.